A rúna kövek a mágia, a varázslat világának egyik legnagyobb titkát jelképezik. Senki sem tudja pontosan, honnan is származnak. Rengeteg teória létezik erről, a legismertebb szerint valószínűleg i.e. 2000-től isz. 100-ig főleg Gót és Germán törzsek használták először. Egy 24 betűből álló rovásírásos ábécéből állnak, amelyek általában fából vagy kőből készültek, írásmódként, jóslásként és jelképként használták. A teljes ábécé első kiegészítése az 5. században jelent meg, amelyeket ma is leggyakrabban használnak, majd a Vikingek és más északi törzsek adaptálták, és egészen a középkorig fennmaradt használatban.
Ma sem tűnt el, mivel jósláshoz gyakran használják a rúna köveket.
A „rúna” szó eredete a germán „rejtély” vagy „titok” szóból ered, esetleg még csodát jelenthet. Manapság a rúnákat a magasabb énhez való kapcsolódás, a belső útmutatás és az intuíció megérintésének módszereként használják, hogy megjósolják, mit tartogathat a jövő.
Ajánlott olvasmány:
Balogh Gábor: Megin rúnar - A rúnák erelye
„Ismeretre vágyva
rúnákat vallass,
isteni rovás mind,
a Magasságos műve,
Fimbultul festése,
helyes, ha hallgatsz rájuk.”
Edda, óészaki mitológiai és hősi énekek, fordította: Tandori Dezső
Megtekinthető, letölthető (pdf formátumban) a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK). Megtekintésük, letöltésük a MEK tárhelyéről kezdeményezhető. Digitális formában szabadon másolhatók, de csak saját célokra, nem kereskedelmi jellegű felhasználásra!
https://mek.oszk.hu/10600/10695
