HIBISZKUSZ
HATÓANYAGOK
Növényi savakat (15-30 %), főként hibiszkuszsavat, továbbá almasavat, citromsavat, borkősavat, C-vitamint tartalmaz.
Színét az az antioxidáns hatású antocianin (antocián) színanyagok adják, pl. hibiszcin, szambukozidok, amelyek 1,7-2,5%-os mennyiségben fordulnak elő benne.
Tartalmaz még flavonoidokat, pektint, nyálkát, illóolajat, valamint kalciumot, vasat, cinket, B-vitaminokat.
TÖRTÉNETE
A hibiszkusz Ázsiában őshonos, ma már világszerte termesztik.
Termését élelmiszerként, levelét fűszerként használták, magjából Kínában olajt nyertek ki.
Ma a gyógynövény-terápiában és élelmiszeriparban is a piros-lila csészeleveleit alkalmazzák íz- és színjavítóként, mivel a teáknak, ételeknek piros színt és savanykás ízt ad.
Számos rokon hibiszkusz fajt dísznövényként termesztenek.
ELTERJEDÉSE
Délkelet-Ázsiában őshonos, de számos trópusi, szubtrópusi területen is termesztik, például Közép- és Nyugat-Afrikában, Nyugat-Indiában és Amerikában.
LEÍRÁSA
A hibiszkusz akár 2,5 m magasra növő cserje. Tenyeresen összetett levelei 8-15 cm hosszúak, fehér vagy halványsárga virágai 8-10 cm átmérőjűek, piros csészelevéllel.
Terméséréskor begyűjtött összeforrt belső és külső, húsos, piros (vagy lilás) csészeleveleit hasznosítjuk.
Íze kellemes, savanykás.
A HIBISZKUSZ EGÉSZSÉGTÁMOGATÓ HATÁSAIT ALÁTÁMASZTÓ TUDOMÁNYOS BIZONYÍTÉKOK
A bemutatott tudományos vizsgálatok eredményei a hibiszkuszvirág-csészelevélre általánosan vagy a hivatkozásokban szereplő készítményre vonatkoznak. Bemutatásuk célja, hogy alátámasszák a termékünkben lévő gyógynövény egészségtámogató, a szervezet normál állapotának fenntartását elősegítő hatását.
EGÉSZSÉGES VÉRKERINGÉST TÁMOGATÓ HATÁSA
Vérnyomással kapcsolatos kutatások:
Számos kutatásban azt tapasztalták, hogy az enyhén vagy közepesen magas vérnyomást mérsékelten csökkenteni lehet hibiszkuszból (rozellából) készült teával végzett kúrával (2-6 héten át napi 1 csésze fogyasztásával) (McKay; Haji Faraji; Mozaffari-Khosravi; Serban, Riaz és Chopra).
Mexikói, nigériai, és svájci kutatók is megfigyelték a hibiszkusztea enyhe vérnyomáscsökkentő hatását, a gyógyszeres kezelésben nem részesülők csoportjában is, ráadásul náluk a hibiszkusztea eredményesebbnek bizonyult, mint a gyakran alkalmazott hidroklorotiazid vagy kaptropil vérnyomáscsökkentők napi 2 x 25 mg-os adagja (Herrera-Arellano; Nwachukwu; Al-Anbaki).
Iráni kutatók klinikai tanulmányok átfogó elemzésében összesen 390 vizsgálatban résztvevő személy adatait elemezve megállapították, hogy a hibiszkusztea-fogyasztás hatására a szisztolés vérnyomás 7,3 Hgmm-el, míg a diasztolés 3,5 Hgmm-el csökkent a normál és a magas vérnyomásúak csoportjában is (Corina).
A hibiszkusztea fogyasztása növeli vesék nátrium- és a kloridion kiválasztását. Ennek következtében csökkenti a vérnyomást és növeli a vizelet mennyiségét (Alarcón-Alonso, Nwachukwu). Egy nigériai-angol tanulmány szerint 2 órával a hibiszkusztea elfogyasztása után fokozódik a vizeletáramlás, ami vérnyomáscsökkenést okoz (Abubakar).
Angol kutatók több mint 200 tanulmány átfogó elemzése alapján megállapították, hogy a hibiszkusz vérnyomáscsökkentő hatásának másik lehetséges oka az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlása. Ez az enzim a testfolyadék mennyiségének szabályozásán keresztül képes a vérnyomást szabályozni. Az ACE-gátló hatást a hibiszkusz antocián hatóanyagai okozzák. Továbbá a hatást magyarázhatja még a sejtekbe történő kalciumbeáramlás gátlása és az értágító hatás is (Da-Costa-Rocha).
Német, angol, iráni, indiai és kínai kutatások is bizonyítják, hogy a hibiszkusz (rozella) antioxidáns hatóanyagai (pl. antocianinok) felelősek az erek, valamint a vese és a máj védelméért. (Frank, Da-Costa-Rocha, Hadi, Lee, Riaz).
Koleszterinszint-csökkentéssel kapcsolatos kutatások:
Iráni kutatók klinikai tanulmánya szerint az anyagcsere-zavarban szenvedő betegeknél a hibiszkusztea (rozellatea) fogyasztása csökkentheti a vér összes koleszterin, az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL koleszterin) és a triglicerid szintjét. Ugyanakkor növeli a „jó koleszterinnek” nevezett nagy sűrűségű lipoprotein (HDL koleszterin) szintjét (Mozaffari-Khosravi, Gurrola-Diaz, Riaz).
Egy másik iráni klinikai kutatásban 90 olyan 12-18 év közöttieket vizsgáltak, akik elhízásban és zsíranyagcsere-zavarban szenvedtek. A tinédzsereket két csoportra osztották, az egyik felük napi 6 gramm porított hibiszkuszt kapott. Náluk körülbelül 8 százalékkal csökkent az LDL-koleszterinszint a kontroll csoporthoz viszonyítva (Sabzghabaee).
VITALITÁST FOKOZÓ, ANYAGCSERE-STIMULÁLÓ ÉS TONIZÁLÓ HATÁSA
Indiai kutatók 120 tanulmányt elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy vashiányos vérszegénység esetén ajánlott a hibiszkusz (rozella) rendszeres fogyasztása. A hibiszkusz alacsony pH-értéke és magas C-vitamin tartalma jelentősen segíti a szervezetben a vas felszívódását (Riaz).
Marokkói kutatók harminc B12-vitamin-hiányos betegen vizsgálva megfigyelték, hogy a hibiszkusz növeli a szájon át szedett B12-vitamin biohasznosulását. Ennek oka feltehetően az, hogy a hibiszkusz növeli a bélhámon keresztül a B12-vitamin (hidroxikobalamin formájának) felszívódását (Souirti).
Angol kutatók több mint 200 tanulmány elemzése alapján megállapították, hogy a hibiszkusz a zsírképződés és a zsírfelhalmozódás csökkentésén, valamint a keményítő lebomlásának és felszívódásának gátlásán keresztül járul hozzá a testsúly csökkentéséhez. A nagyszabású elemzésből az is kiderült, hogy a hibiszkusz fogyasztása a vércukorszint csökkentését is elősegíti, mivel csökkenti az inzulinrezisztenciát, a cukorral kapcsolt molekulák és vérzsírok termelődését, továbbá a szénhidrátbontásban szerepet játszó enzimek működését is gátolja (Da-Costa-Rocha).
Tajvani és angol kutatók szerint a hibiszkusz gyulladáscsökkentő hatása szerepet játszik a láz és a fájdalom csökkentésében, mivel csökkenti a gyulladásos folyamatokban szerepet játszó citokin molekulák szintjét, valamint a gyulladásos folyamatokban részt vevő ciklooxigenáz enzimet is gátolja (Chou, Da-Costa-Rocha).
A hibiszkusztea fogyasztása növeli vesék nátrium- és a kloridion kiválasztását. Ennek hatására nő a vizelet mennyisége (Alarcón-Alonso, Nwachukwu). Egy kutatás szerint a hibiszkusztea fogyasztását követő két órában jelentkezik a vizeletfokozó hatás (Abubakar). A nagyobb mennyiségű vizelet segíti átmosni a húgyutakat ezzel gátolva a kórokozók szaporodását.
Tajvani kutatók a hibiszkusz húgyúti fertőzésekre és vesegyulladásra kifejtett hatását vizsgálták. A hibiszkuszteát fogyasztók vizsgálati csoportjában 36 százalékkal kisebb eséllyel jelent meg húgyúti fertőzés, mint a teát nem fogyasztó csoportban (Chou).
Olasz tanulmányokban összesen 100 főn vizsgálva azt is kimutatták, hogy a hibiszkuszt és más összetevőket tartalmazó termékek 2-4 hétig történő szedése csökkenti a húgyúti fertőzések előfordulását (Cai, Milandri).
Papp János
fitoterapeuta, gyógynövény-alkalmazási szakmérnök
Termékajánló:
